2011. augusztus 22., hétfő

Utolsó egy hét itthon

Ahogy említettem már megkaptam a repülőjegyemet! Egy hét múlva 29-én indulok 13:10-kor Ferihegyről, és Amszterdamba szállok át, és ottani idő szerint 19:50-kor érkezem meg New York-ba, tehát összesen 10 órát fogok repülni, plusz az átszállásnál az a 2 és fél óra...kemény lesz! Még nem tudtam meg, hogy egyedül megyek-e, az biztos, hogy Amszterdamig egyedül leszek, de valószínű onnan többen is indulnak, ugyhogy a hosszú úton már nem kell egyedül éreznem magam...hálisten!

Nem egy au pair blogban olvastam már, hogy az utolsó hétre már ne hagyjunk semmit, hát én pedig mindent erre az egy röpke hétre hagytam. Először is az ajándék vásárlás, igaz hogy kitaláltam kinek mit szeretnék, de ezt még meg kell valósítani. Apuka pálinkát kap meg pálinkás bonbont, valami magyar specialitások, ezek már megvannak szerencsére, anyukát még konkrétan nem tudom, de biztos valami jellegzetes magyar dolog lesz.... Hát és a gyerekek a legnehezebbek, mivel kiderült, hogy a kisfiú allergiás a mogyoróra, ezért bármilyen csoki édesség akármi teljességgel ki van zárva...tehát valami mesekönyv vagy mondókás könyv vagy  valami ilyesmi lesz, amit kapnak persze magyarul.
A másik lényeges probléma a pakolás, hiszen az a 23 kg, valamint a kézi poggyász max 10 kg elég kevésnek hangzik, ha az ember egy egész évre próbál pakolni. Dóri azt mondta ne vigyek semmit, neki rengetek olyan ruhája van,amit sose hordott még, és persze rengeteget is fogunk vásárolni, de akkor is, a kedvenc dolgaimat mindenképp szeretném magamnál tudni, legalább ennyi legyen, ami miatt nem érzem magam teljesen egyedül a nagyvilágban.
És igen elérkeztünk a harmadik és egyben legfontosabb dologhoz, az érzelmi dolgokhoz...tudom, hogy ezt szeretném, és ezt szerettem volna már jó ideje, de most, hogy annyira közel van jó lenne még egy pár hetet itthon tölteni azokkal az emberekkel, akiket nagyon fogok hiányolni. Nem szeretek búcsúzkodni, főleg nem ennyi időre, ugyhogy inkább át is ugornám ezt a pár napot, meg persze a repteres dolgokat is, a repülést, és akkor már kint lennék. Ott nem lesz már időm ezeken a dolgokon agyalni, hiszen New Yorkba leszek, és a család is nagyon jófej, nagyon várnak, biztos segítenek majd könnyebbé tenni a kezdetet, és rengeteg dolgot kell majd megtanulnom, nem nagyon lesz arra időm, hogy szomorkodjak.
Mindenesetre várom már a hétfőt, hamarabb elfog jönni, mint gondolnám, ugyhogy a következő bejegyzésemet már a Nagy Almából fogom írni.
Jók legyetek :) puszi, Zsuzsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése