2011. szeptember 12., hétfő

Elmúlt 1-2 hét eseményei

Azt hiszem mindent elkezdek az elejéről, nehéz lesz minden apróságot felidézni, és nem azért mert elfelejtettem, hanem próbálok nem is gondolni arra, hogy mik történtek velem az elmúlt 1-2 hétben.
Szóval az egész család eljött értem a hotelbe késő délután. Nagyon aranyosan, kedvesek voltak, hogy nem hagyták, hogy egyedül vonatozzak el Maplewoodig, hanem még ebben is segítettek, nem úgy mint sok másik au pairnek... Nagyon fáradt voltam, hiszen egész héten folyt az orientáció, mindenféle előadások voltak kora reggeltől egészen délutánig, szóval nem sokat pihentünk.

Az út olyan fél óra lehetett, nem is figyeltem igazából, aztán hazáig sétáltunk, az is oylan negyed óra volt. A ház gyönyörű, igazi kertvárosi hangulata volt az egésznek. A gyerekek az elején kicsit szégyenlősek voltak, de mire haza értünk egészen feloldódtak, a szülők meg hát tényleg igazán segítőkészek voltak. Ekkor még minden tökéletesnek tűnt. Megvacsoráztunk, lefektették a gyerekeket, aztán én is mentem fel lefeküdni, gyorsan lezuhanyoztam, kipakoltam, értesítettem a Dórit, hogy megérkeztem, és végre az én "saját" szobámba, a "saját" ágyamba lehettem. Másnap korán keltem, lementem reggeliztem, és megkértem apukát, hogy segítsen beállítani az internetet a laptopomon, hogy végre tudjak a családommal, a barátaimmal beszélni. Ezután elindultunk felfedezni a várost, megmutatták a gyerekek által kedvelt helyeket, ebédeltünk, voltunk a játszótéren a gyerekekkel, aztán irány haza. Aznap estére vártuk a Dórit vacsira, aztán végre tudtunk is dumálni egy kicsit.

Ekkor még nem tudtam, de akkor este kapott egy telefonhívást anyuka, hogy az egyik munkáját törölték, ami szeptembertől kezdődött volna, szóval így ugyanúgy tud otthon maradni és dolgozni, ahogy eddig is...
Másnap Garage Sale volt, ez is egy tipikus amcsi szokás, kipakolnak minden olyan dolgot a garázsból, amire már rég nincs szükségük, és kb 1 dollárért el lehet vinni őket, csomó ember jött, izgalmas volt, mi meg limonádét árultunk nekik. Viszont nagyon egyedül éreztem magam még mindig. Hiányzott az otthonom, a családom, a barátaim, minden ami itt nem volt meg. Hiába voltak kedvesek velem, nem éreztem otthon magam, főleg úgy, hogy a gyerekek sem igazán hallgattak rám, mert végre otthon volt apauka anyuka is, és végig rajtuk csüngtek.... Az meg a másik, hogy minden egyes dolog más volt, mint ahogy én azt otthon megszoktam, a kaja, a fürdőszoba, a szokások, a légkondi, a folyamatos mosolygás mindenkire, állandó thank you, egyszóval minden. Állítólag ezt Cultur Shock-nak hívják, néhány au pair-nél jelentkezik az első pár hétben, néhányuknál pedig nem. Szerintem ez nálam elég erősen jelentkezett is... Valahogy túl sok volt minden egyszerre.

A következő 1-2 napban voltunk még kerti partin, ahol sok szülő sok gyerek sok kaja és én voltam...Teljesen kívülállónak éreztem magam! Dórival is összefutottam, ami mondjuk jót tett velem, hiszen végre egy kis magyar beszéd egy olyan emberrel, akit ismerek is.
Aztán vasárnap este jött Robin, az LC, hogy megnézze, mi a helyzet. Ez így az első napokba rutin dolog, az elején általános dolgokról beszéltünk, milyen sulik vannak a közelbe, hogy lehet jogsit szerezni, milyen au pairek vannak a közelembe. Aztán, feljött, hogy mi is történt anyukával, és hogy igazán sajnálják, és nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, de mégsincs szükségük a segítségemre. Anyuka munkája, és hogy eléggé magamba voltam zuhanva eredményezte, hogy új családot kell keresnem, vagy mehetek haza. Egyátalán nem volt fair tőlük velem szembe, nagyon rosszul éreztem magam, hiába mondogatták a szülők, hogy mennyire sajnálják, meg hogy mennyire kedvelnek, ezzel semmit nem értek el, nem enyhítették a szomorúságomat, hiszen totál egyedül voltam, és így újabb tortúrák vártak rám, pedig éppen csak a nyugalomra vágytam. Azt mondták, addig maardhatok náluk ameddig szeretnék, segítenek bármiben, ha esetleg nem sikerülne új családot találni kifizetik haza a repjegyet stb stb, de Robin úgy gondolta, jobb lesz ha minél hamarabb hozzá költözöm, és ő elkezd megtanítani néhány amcsi kaját elkészíteni ilyenek. A következő napokba nem igazán éreztem, hogy velük szeretnék lenni, de a gyerekeket egyre jobban megkedveltem, egyre  többet játszottunk együtt, szóval egyre jobban éreztem magam velük a napok múlásával. Aztán szerda délután Dóri jött értem, és átköltöztetett Robinhoz. Az elválás fura volt, anyuka mondta, hogy majd azért e-mailezzünk, meg a nagyfiú is megkért, hogy majd küldjek képeslapot, meg felhívott a szobájába, ahol van egy nagy világ térkép, és megtalálta rajta Magyarországot. Azt mondta, ha majd ránéz, mindig én jutok eszébe és nem fog elfelejteni, ő nagyon szomorú volt, hogy el kellett jönnöm. A kicsi még nem igazán fogta fel, nem is értette hova megyek, de hát ilyne az élet...

Robinnál töltött pár nap főleg munkával telt, segítettem neki a konyhába, a mosásban,a ruhák hajtogatásában, a kaja készítésben, a gyerekek szobájának a rendbe rakásában, szóval iagzából amibben csak tudtam.
Aztán befutott az első család, úgy emlékszem pénteken. Californiában laknak, san ransiscotól kb 20percre, NOvato városban. Két gyerek van, a lány 6 éves, a fiú 4 és fél. Apuka személyi edző, általában nincs otthon, anyuka viszont otthon dolgozik, szóval ő egész nap otthon van. Pénteken kaptam e-mailt a volt au pair-üktől, aztán fel is hívott, ő több mint 2 évig volt náluk, szinte családtagként szeretik már. Vagy fél órát bezsélgettünk a családról, a gyerekekről, a szülőkről, a környékről mindenről...A lényeg, hogyminden KOCSIval érhető el, gyalog minden nagyon messze van, viszont 2 kocsi van, egyiket apuka hazsnálja, másikat anyuka, de mivel ő otthon van általába azt hazsnálhatom én is, arra hogy a gyerekeket suliba vigyem, elmenjek értük, és elvigyem őket az aznapi külön órájukra aztán haza.

A lány, Sofia egész héten 8tól 3ig suliba van, szóval ezzel így nincs semmi probléma, de suli után mindig valami csajos külön órája van A kisfiú, Bodhi csak hétfő-szerda-pénteken van suliba, úgyhogy ezeken a napokon viszonylag nemlesz semmi dolgom, csak a délutáni hurcibálás. Aztán este a játék, a vacsi, lecke írás, és alvás. Így nem hangzik rosszul, csak egy probléma van vele, hogy California.....az Usa másik oldala, egyre távolabb mindentől. Mikor kezdtem megszokni a 6 órás időeltolódást, hozzá kell szoknom a 9 órához. Mikor kezdtem elfogadni az időjárást, hogy örökké fülledt párás a levegő, egy újhoz kell alkalmazkodnom. Minden megint kezdődik előről...

Anyukámék azt mondták, azzal hogy felszállok a repülőre Bp-en, fel is kell nőnöm...ez így is volt, de szerencsére NJ-ben volt egy biztos pont, a Dóri, Californiába meg semmi nem lesz újra...
Mindegy, lényeg, hogy szombaton anyukával is beszéltem kétszer, és a második beszélgetés végén mondta, hogy szeretné ha én lennék a következő a pairük. Mivel aznap estére terveztük Dórival és Lillával az esti kiruccanást Morristown-ba mikor jöttek értem Robin közölte, hogy jo lenne ha hamar haza is mennék, mert másnap megy a gépem.... Nagyon le voltam sokkolva, hogy ilyen hamar el is kell mennem, és úgy gondolom ez az egész estét meg is bélyegezte részemről, bár ettől függetlenül jó volt, jól éreztük magunkat, jó volt kimozdulni, még akkoris hacsak néhány órára, és utoljáára... 2-re értem haza, gyorsan lefürdödtem, reggel 6kor keltem, gyorsan összepakoltam, értesítettem mindenkit, hogy repülök is, aztán 11re kivitt Robin a reptérre, mert valami dolga volt utána, de a gépem csak 3kor indult, és az is kiderült, hogy Chicagoba át kell szállnom, úgyhogy kb 10órás lesz az egész út... A reptéren úgy éreztem magam, mint Bp-en, totál egyedül, magányosan újra el kellett indulnom a Nagyvilágba, az ismeretlen felé, azzal a különbséggel, hogy nem tudtam megölelni a szeretteimet előtte. De azért felhívtam anyuékat a reptérről, hogy halljam a hangjukat legalább, ez kicsit megnyugtatott. Mivel rengeteget kellett várnom, és én hülye a laptop töltőmet feladtam a csomagba, így nem tudtam rögtön a blogba írni, így elkezdtem kézzel, és majd ha lesz időm gondoltam begépelem....szóval ez a bejegyzés azért lesz olyen hosszú és részletes, mert rengeteg időm volt megszerkeszteni!!

Newarkból indult a gép 3kor, az út nem volt valami kellemes, mivel 4 órát aludtam előtte, fáradt voltam, fájt a fejem így aludni se tudtam, főleg, hogy kényelmetlen is volt, meg hát kb 2 órára minek. A felszállás nyugis ovlt, a leszállás viszont te jó ég...nagyon durva volt, aztán mivel szeptember 11-e volt meg is tapsolták a sofőrt, hogy éppségbe landoltunk, semmi terror esemény nem történt iylenek. Chicagoba is rengeteget kellett várnom...viszont elég hamar megtaláltam a bezsálló kaput, aztán vettem enni innit és leültem, és 2 órát vártam ott is. Nem is én lennék, ha itt nem fog el megint a rossz kedv...reméltem majd a napsütéses California felvidít :) Ez az út nyugisabb volt, szinte végig aludtam, majd leszállás után elmentem a cuccaimért...és vártam, hogy valaki felvegyen... Apuka jött értem, elég nehezen talált meg, mivel nem lehetett kint parkolni, nem tudott bejönni, én meg nem akartam kimenni mert fáztam, szóval miután fél órát kőrözött, beküldött egy csávót, hogy szóljon nekem, hogy várnak rám kinn...vicces volt! Kb 30 perc volt az út a házig... A ház egy golf pálya mellett van, nagyon nagy, szinte palota...van itt minden, golf pálya, külön medence, fitness terem....  Most már itt vagyok, a szülők fiatalok, jó fejek, a gyerekek pedig kedvesek, már az első reggel jöttek felkelteni, hogy megmutassák a házat ilyenek.
Elvitte apuka a gyerekeket suliba, volt egy kis időm reggelizni, ilyenek, aztán elmentünk vezetni, megmutatták, mi hol van, hogy jutok el mindenhova, aztán elvittek egy indiai étterembe... Eddig ennyi történt, lassan megyünk a gyerekekért, elvisszük őket a külön órájukra stb.

Képeket csinálok majd, mert hihetetlenül szép ez a hely!!! Olyan mint a filmekben!!
Puszi Zsu

8 megjegyzés:

  1. Szia!

    Fel a fejjel! Biztos, nem egyszerű most ez a hirtelen változás, de hidd el, menni fog! Csodálatos helyen vagy és biztos, ott is vannak au-pairek. :) Lesznek majd barátaid és az már jó jel, ha kedves a család. Ja, és tök sok, szuper helyre eljutsz majd! Dóri mehet majd hozzád látogatóba! ;)

    VálaszTörlés
  2. Mar nagyon vartam a bejegyzesed, kivancsi voltam a tortentekre....remelem hogy ez a csalad megfelelo lessz. Kitartas, biztos vagyok benne hogy lesznek barataid ott is....(Reszben attudom erezni a helyzeted, mikor Angliaba mentem en se ismertem senkit, semmi kapcsolatom nem volt magyarokkal, de ahogy elkezdodott a suli meg minden...sza idovel kialakult....ket hetet vegig bogtem en is minden nap....a szeretteim hianyanak erzese borzaszto volt.....na de sikerult osszeszedni magam...es igy osszesegeben egy szuper jo evem volt)
    En imadnam Californiat, jobban mint New Yorkot :) Varjuk a kepeket is. Puszi es ujra kitartas!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia csajszi. Fel a fejjel, ami nem öl meg csak erőssé tesz és neked már eddigis szokatlanul többet ki kellett birnod mint más au pairnek, ugyhogy légy büszke magadra és adj időt magadnak, hogy barátokat szerezz, 1000% hogy ott is sok magyar van, nyugalom és élvezd ki a nyugati partot, gyönyörű!!

    VálaszTörlés
  4. szia Zsuzsi!!! De jóóó én is a nyugati parton leszek!!!:)
    csak én kicsit lejjebb L.A.-ban, szerintem nagyon jól fogod ott érezni magad!!! Tavasszal mindenképpen el akarok majd menni San Francisco-ba, úgyhogy akkor biztosan összefutunk majd!!!:)
    Sok sok képet kérünk!!! És fel a fejjel!!
    pusszi

    VálaszTörlés
  5. Remélem mostmár minden rendben nálad, és tényleg rendes a család, Képeket várunk a környékről... házról... nagyon kíváncsivá tettél, azzal hogy olyan mint egy palota xD :D
    Érezd jól magad!

    VálaszTörlés
  6. Minden oksi lesz,kicsilány ,ügyes legyél!!! Ildu

    VálaszTörlés
  7. Minden rendben lesz Zsuzsi, ezek mondhatni csak kezdeti "nehézségek", az idő múlásával és azzal, hogy hozzászoksz lassan majd mindenhez, enyhülnek. Csak élvezd Kaliforniát - a leírtak alapján a család is szuper lehet - San Francisco gyönyörű, észbontó!!
    Átérzem a helyzeted abban, hogy Chicago mellett egyedüli magyar au pair leszek, de ez is egy kihívás, cseppet sem félek. San Francisco környékén is biztos vannak au pair-ek a világ minden részéről, éljenek a nemzetközi kapcsolatok hehe :)
    Sok-sok kitartást és szép napokat!
    Puszillak,
    Vivi

    VálaszTörlés
  8. szia, örülök, hogy végre ien sokat írtál. Látod végül a sok viszontagság után úgy látszik még jobb helyre kerültél, mint eredetileg. Lehet, hogy a sors akarta így...hogy most minden sokkal jobb lesz. Én is nagyon kíváncsi vagyok már a képekre. Csinálj sokat a házról, a családról, gyerekekről, magadról is és a környékről is, hogy lássunk mindent:-)és érezd jól magad.

    VálaszTörlés