2011. szeptember 20., kedd

Röpke helyzetjelentés

Nagyon nehezen szánom rá magam, hogy írjak, hiszen egyre többet dolgozom, egyre kevesebb a szabadidőm, ha pedig mégis van, akkor véletlenül sem jutna eszembe,hogy blogoljak egy keveset. Pedig tudom ám, hogy sokan várjátok!! Ami nagyon jól is esik :)) Viszont ha elkezdem nincs megállás!

Szóval az első és legfontosabb dolog, hogy egyre jobban (még mindig nem az igazi persze) érzem magam itt, köszönhető ez annak, hogy csodás időnk van végre, süt a nap, nem fúj a szél, és van vagy 30-35 fok, valamint annak, hogy egyre jobban kijövök a gyerekekkel. Bár be kell vallanom, hogy néha igencsak ki tudnak hozni a sodromból, de utána mindig tudnak valami olyat csinálni, amitől elszáll a dühöm. A szülőkkel nem sűrűn találkozom, sokat dolgoznak, de azért bírom őket is.

Mivel szombat estére beteg lettem, le kellett mondanom az Alcatrazt, helyette egész vasárnap feküdtem, és pihentem. Anyuka óránként hozta a meleg teát mézzel, meg a Halls cukorkákat, hogy jobb legyen a torokfájásom, és hála ég délutánra jobban is lettem. Így hétfőn már dolgoztam is. Szokásos hétfő helyett, laza nap volt. Nem én vittem őket suliba, úgyhogy megcsináltam a mosást, rendbe tettem a szobájukat, és csak pihentem. Délután karate, aztán este golf. Ami mostmár végleg kiderült, hogy nem az én sportom. Egyszerűen unalmas, nem is nevezném sportnak igazából, hiszen csak állsz és méregeted a dolgokat. Hülyeség az egész! Mondtam is apukának, hogy ezentúl inkább csak nézném ha lehet :D Haza értünk aztán irány is aludni.
Ma viszont átéltem az eddigi legfárasztóbb napomat...  reggel 7-kor kezdtem, nem volt semmi megint a reggel...szokásos hisztirohamok megvoltak... azon kezdek gondolkozni, hogy lehet ez a normális náluk, ugyhogy meg kéne szoknom...vagy szöknöm??? Elvittem Sofiát a suliba, aztán kicsit kocsikáztam, aztán hazamentem, ahol kiderült, hogy mégsem vagyok szabad, mert anyukának valami sürgős munkája van, szóval egész nap meló.... huhh mondom jo. Elkezdünk tv-zni, mikor kitalálta a kisfiú, hogy jo elég, menjünk az ugrálóvárba vagy mi a csoda az....persze pizsibe volt még. Mondtam, először öltözzünk át, aztán mehetünk, kitört az újabb hiszti, vagy negyed órán át toporzékolt, persze én nyertem, mert átöltöztünk :)
Kint az udvaron, mintha az ördög bújt volna belé, meg sem hallotta, amit mondtam neki, nagyon fel tud ezzel mérgesíteni... de rosszul is járt szegénykém, mert valami kő vagy mi belement a szemébe, elkezdett hisztizni, hogy nem lát..hát még jó hogy nem látsz, ha a koszos mocskos kezeddel törlöd a szemed...mondtam irány be megmosni a kezét meg a szemét, persze mire beértünk semmi baja nem volt, elkezdett játszani a vizes törölközővel... Persze kis idő múlva eszébe jutott, hogy hopp ő alig lát, ne menjünk ki, maradjunk csak benn, és rajzoljunk meg olvassak neki. Aminek örültem is, legalább nem kellett a tűző napon lennem egész délelőtt. Utána anyuka jött, hogy van fél óra szabad időm, elviszi Bodhit fagyizni...király, úgyhogy neki álltam életem első önálló csokis sütijét megsütni. Igazán fini lett, örült neki mindneki, be is falták rögtön, még szerencse, hogy Sofiának félre tettem belőle :) Aztán iránya suli és a gimnasztika... Ahol találkoztam Sandrával, német au pair, ő is keddenként ott tölti a fél életét a srácaival, ugyhogy ezentúl nem fogok legalább unatkozni.
Haza felé megbeszéltük, hogy sietünk a házi írással, a kajálással, és felmegyünk a pool-ba, hát nem igazán jött össze. Sofia alig akart házit írni, Bodhi enni, ugyhogy a mai pool elmaradt, helyette ültettünk szotyit, amiből talán egyszer kinő a naprafprgó.... Neki álltam vacsit csinálni, és mire befejeztük bedtime volt, és ma először én fektettem le őket....iszonyat kimerítő, még este 7-kor is harcolni csupán azért, hogy felvegyék a pizsit, és végre lefeküdjenek és ne sikítozzanak, mint az őrültek....De ma este éreztem először úgy velük, hogy jó volt, élveztem, és ők is :) Ugyhogy ma 12 órát végig melóztam, alig élek, de szerencsére holnap laza napom lesz, tudok kicsit pihenni, talán a csajokkal találkozni, ilyesmi :)

Apropó..... egyre több rematch-ről olvasok, sajnos én is átéltem, de úgy érzem én szerencsés helyzetben voltam, mögöttem egy olyan LCC állt, aki mindent megtett, hogy hamar és persze jó helyre kerüljek, ami sikerült is(eddig legalábbis úgy érzem)...de sajnos hallok olyanokról is,akiknek senki nem segít, és erősen azt fontolgatják, hogy igenis haza  mennek..mert ők nem erre vállalkoztak. Hát igen...senki nem készül fel erre, hisz ez a legrosszabb dolog, ami a kint létünk alatt történhet velünk. Hiszen más otthon olvasgatni a blogokat, élvezni a képeket a különböző híres épületekről, helyekről, kajákról, álmodozni arról, milyen jó lesz ha mi is ott sétálhatunk a Times Square-en, ha láthatjuk az Empire State Buildinget, és más itt lenni, és egyedül boldogulni... Én is ezt tettem, úgy indultam neki Amerikának, hogy ez a lehetőségek földje, itt minden szép és jó, hiszen ez AMERIKA.... de ez korántsem igaz. Itt is történnek rossz dolgok, ahogy otthon, de itt mivel egyedül vagy, egyedül kell helyt állnod...ki kell állnod magadért, hiszen senki más nem teszi meg helyetted... De ha már van egy ilyen lehetőség, hogy felfedezd Amerikát, nem szabad feladni...szerintem. Az, hogy mit is akartam ebből kihozni még számomra is rejtély, de mivel este fél 11 van, és hosszú napom is volt, talán megbocsájtható. Ha rájövök leírom mindenképp!!

Ahhoz képest, hogy Röpke bejegyzésnek indult elég hosszúra sikeredett...lehet értelme sincs, de most megyek aludni inkább.
Képeket legközelebb ígérem :)
Jah és lassan megjön anyuka kocsija a szervizből Porsche Cayenne, alig várom, hogy azt is vezethessem :)

Mára ennyi :)
Legyetek jók, xoxo Zsu

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy minden kezd helyre állni és végre kezded élvezni azt, amiért valójában oda mentél. Az angolodon egyébként észreveszed már ennyi idő után is, hogy fejlődött?
    Kitartást és bár csak így blogon keresztül és ismeretlenül,de melletted állunk lelkileg:) pusszii

    VálaszTörlés
  2. Na örülök, hogy minden ien jól alakul Zsuzsi, ügyesen kijössz a gyerekekkel és nagyon úgy hangzik, hogy jó helyre kerültél minden szempontból. Zsófi rematch-e ugyebár tegnap(hétfőn) indult, már ajánlott neki a Karen 3 családot, de eddig sajna mind felejtős...meglátjuk. Ma nem tudtam vele skype-olni, szóval frissebb infóim nincsenek és addig még ő se nagyon fog írni a blogjára, amíg nem lesz meg az új család...legalábbis gondolom. Én csak azt kívánom neki, hogy fogjon ki ő is egy ien családot, a legjobb az lenne, ha ugyanott Californiában:-)
    Nagyon várom a képeket és ne légy lusti, írjál is, még ha nem is mindennap.
    Pusz

    VálaszTörlés
  3. Jó olvasni, hogy végre te is úgy érzed, hogy Jó ;)

    VálaszTörlés