Tényleg itt a vége

Itt a vége egy korszaknak, egy fejezetnek az életemben. Egy éve átlépve az USA határait korántsem hittem, hogy ekkora lehetőségeket rejt magába ez az ország. Valaki elsőre szerelembe esik és kívánja, hogy bárcsak sosem érne véget ez az év. Én nem ebbe a táborba tartoztam, a vég eljövetelét vártam hetekig hónapokig. Majd ez idővel megváltozott, és másodjára mar igenis szerelembe estem Californiaval!

De mint azt tudjuk, a szerelem nem tart örökké, igy hat ez a szerelem sem volt hosszú életű. Mikor haza tertem ujra átéltem minden olyan dolgot, amit hiányoltam az egy évem alatt, és ez az 5 otthon eltöltött hét után egyre csak fokozódott. Visszatérésem után viszont valahogy kettős érzésekkel ujra bele vetettem magam a nagy amerikai életbe, de ez sajnos nem tarthat örökké. A családdal arra a döntésre jutottunk, vagyis inkább ők, hogy itt az ideje búcsút venni egymástól. Igy tehát ujra pár napon belül haza indulok, egesz pontosan szeptember 4-én elhagyom Amerikát.
Egyben azonban teljesen biztos vagyok, ez nem az utolsó, hogy itt lehetek. De valahogy most igenis ez a helyes lépés. Rengeteg tervem van, tervezesben mindig jo voltam, es eddig a megvalositas is jol sikerult, remelem ez a kesobbiekben is igy marad.
Au pair-nek lenni nehéz dolog, lehet szeretni, de lehet kifejezetten utalni is. Sok mindenre tanít meg, legfőképpen, hogy mit ne csinálj, ha egyszer véletlen úgy hozza a sors, hogy gyereked lesz. De rengeteg helyet ismerhetsz meg, és rengeteg új élménnyel leszel gazdagabb. Szerencsésebb helyzetben csaladtagként kezelnek, és talán nem is munkakent állsz a dolgokhoz.
Minden a csalad választáson múlik!!!

Tehát nem lesz folytatása most a nagy amerikai almomnak, de meg nem végeztem Amerikával, lehet hogy pár év múlva ujra Au pair-kent vágyom majd ide, de lehet hogy csak sima turistaként. Az idő mindent megold.

Jók legyetek, köszönöm hogy követői voltatok a kusza dogaimnak :)
Zsu