Egy kis előrelépés

Igen, ma még egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz a bizonyos Dologhoz! Reggel 10órára voltunk hivatalosak az Ügynökséghez(Babaország). Az első lépés egy pszicho teszt volt, ami direkt a leendő au pair-eknek volt "megszerkesztve". Hatvan valamennyi kérdés angolul, de persze a gyengébbek kedvéért lefordítva magyarra is, amire a válaszokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett megadni (1:soha, 2:ritkán, 3:néha, 4:gyakran, 5:nagyon gyakran), és mindezt az alapján, hogy mennyire igaz rád. A kérdések kb. ilyenek voltak, hogy ha dühös leszel akkor dobálod a cuccokat,vagy ha beszélnek hozzád az anyanyelveden általában nem is érted meg, tehát egyértelműen az 1es és a 2es válasz volt a nyerő. Ez tartott olyan 10-15 percig, nem volt valami nagyon nehéz, inkább viccesnek mondanám :) Aztán egy kis angol jött. Ez sem volt nehéz, alap dolgokra kérdezett rá, mint például, hogy mért lennél jó au pair, vagy hogy mért is mennél ki, hány gyerekre vigyáznál legszívesebben stbstb. Ezzel meg is volt a tesztelés, és mivel alkalmasnak tűntünk elkezdődhetett a kőkemény papírmunka :) Jó sok papír, ami csak a beregisztráláshoz kellett, aztán még egy csomó, amit itthon kell kitölteni, és majd ezt küldik ki az amerikai ügynökséghez, ahonnan majd a családok kapják. A papírokról csak annyit, hogy kell útlevél, nemzetközi jogsi, erkölcsi bizonyítvány, csomó referencia bölcsikből, ovikból és persze ismerősöktől, akiknek a gyerekeikre vigyáztam., amit majd a család láthat, és meghozhatja a döntést, igazából ezen múlik egy csomó minden. Az első benyomás... Ezek mellé kell még egy Dear Host family című levél, és vagy egy fotóalbum szerűség, vagy egy videó rólam és a gyerekekről,és a kalandjainkról :)
Igazából ennyi történt ma, nem mondanám, hogy rengeteg, de mégis elég sok, és ez kezdetnek nagyon is jó, úgyhogy most majd az egész család beleveti magát a fotózkodásba, iratok beszerzésébe és a segítségek felkutatásába. Alig várom már :)

 

 

Ha bármi fejlemény lesz, azonnal írok :) Addig is puszi, Zsu