2011. szeptember 26., hétfő

Már négy hete itt!!!

Ma négy hete, hogy könnyes búcsút (és igen itt szó szerint kell érteni) vettem Magyarországtól, és a szeretteimtől és útnak indultam ide, helyesbítenék az USA-ba :)
Nagyon nehezen indult a kapcsolatunk Amcsival, a honvágy, a kultúrális sajátosságok, a sok angol beszéd, a rengeteg különbség és még sorolhatnám mi egyéb tette még nehezebbé a boldog, közös jövőnk kialakulását....
Aztán ugye a rematchem...ami ha belegondolok, a lehető legjobb dolog volt, ami történhetett vele, persze szögezzük le, azokban a napokban a poklok poklát is megjártam nem is egyszer, de ez erősebbé tett, és mostmár nem napi tízszer indulnék haza akár gyalog is, hanem csak egyszer kétszer....és ami itt Californiában várt maga a csoda, ilyet tényleg csak a filmekben látni.  A környék gyönyörű, a ház mint egy palota, a szülők nagyon jófejek, kedvesek, segítőkészek, és hát a gyerekek...a kislány tündéri, igazi hercegnő, akár a neve Sophia Love :) persze néha vele is vannak harcok még, de úgy érzem napról napra jobban kötődik hozzám, a kisfiú meg a maga módján édes, kivéve persze ha épp rájön a hisztiroham, a nem hallgatok senkire és semmire dolog...de végül mindig kitalálok valamit, és úgyis az van amit én mondok!! A beosztásom sem vészes, hétfő szerda péntek viszonylag laza, hiszen suliba vannak, csak délután kell értük mennem és a külön órákra vinnem őket, de a kedd és csütörtök már nehezebb, mert a kisfiú itthon van, ezeken a napokon nagyon elfáradok, hiszen reggel 7től van hogy 7ig végig melózok... Hetente kétszer mosok, ami itt szerencsére a világ legegyszerűbb dolga, be a mosógépbe aztán a szárítóba és kész is a ruha...mesés. Ami viszont mindennapi feladatom...a főzés..és mivel csak akkor tudom csinálni ha épp nincsenek láb alatt, elég nehéz megoldani. Eddig sikerült, az a legjobb, hogy mindent megesznek, legyen az sótlan, ízetlen akármi, mindent megesznek ezek az amerikaiak....Úgyhogy nem baj, ha kicsit valamit elrontok, azt mondom, igen mi magyarok ezt így esszük, és lám megeszik :) A süti sütés megy akármikor, akár együtt is, imádják bármit sütök nekik.
mini brownie-k cukormázzal

Fagyii...rózsasízn tölcsér és a hozzáillő díszítés

Az elmúlt napjaim nem voltak túl izgalmasak...csak a szokásos hétköznapok, korán kelés sok sírás-rívás, későn fekvés, stb :) És igaaaz, valahol olvastam egyik blogban, hogy ahogy csak tudunk menekülünk, és ha már csak egy kis sírást is hallunk, inkább átmegyünk a túl oldalra, mert elég, amit a mindennapokba elviselünk...teljesen egyetértek!! Ha nem lenne legalább ennyi szabad időm, tuti bekattannék.

Amúgy kettős érzéssel vagyok még mindig Amcsi felé, a kapcsolatunk javult határozottan érzem, néha persze elfog a honvágy, mikor épp az otthoniakkal beszélek, skype-olok, de már nem úgy mint az elején...nem rohannék rögtön haza, kezdem elfogadnia tényt, hogy én most itt vagyok, nekem ez a feladatom most, és ha itt végeztem újra azokkal lehetek, akiket imádok!! Amugy szerintem sokat segít, ha beszélünk, ha láthatom őket, akkora abban a kis időben úgy érezhetem, mintha ott lennék velük, kivéve, hogy nem tudom megölelni őket...de legalább láthatom őket :)
Az angolom napról napra jobb, hogy a kommentre válaszoljak, a gyerekek is segítenek, meg hát muszáj angolul beszélnünk, csak így értjük meg egymást...Van hogy angolul jut eszembe néhány dolog, és a magyar megfelelőjét keresem, fura de hát egy hónap intenzív angolozás után talán jogos is.

Múlthéten volt a szülinapom, a 20. Az a nap újabb fordulópont az életemben. Első szülinapom a családom a barátaim nélkül, nagyon nehéz volt, de lám azt is túléltem. A család is emlékezett rá, najó egy kis segítséggel persze :p szerdán hazafelé az úton pont a születésnapokról beszélgettek a gyerekek,mikor megszólaltam, hogy hopáá nekem holnap lesz, és mikor hazaértünk, első dolguk az volt, hogy rohanjanak anyukához közölni a nagy hírt! Így ajándékot is kaptam a szülőktől, és a gyerekek is rajzoltak nekem :)
ez várt az ágyamon :)



Este abba a kínai étterembe mentünk, ahol előtte ettünk anyukával és nagyon dicsértem, jól be is ettünk, aztán este csajos program volt:)

Hétvégén egyedül indultam neki felfedezni a környéket, és voltam a pool-ba is... Aztán vasárnap dolgoztam, piano órán voltunk, aztán apuka kínai suliba vitte őket, és este megint szabad voltam.
Íme néhány kép:

a HÁÁÁZ








Ma egy újabb hét kezdődött, de már ma teljesen elfáradtam, 6kor kopogtak az ajtómon, hogy bejöhessenek, utána se hagytak békén pihenni egy kicsit, úgyhogy hosszú volt a reggel a készülődéssel együtt.
A szokásos hét után végre vásárolni megyünk a csajokkal pénteken, aztán utána még meglátjuk mit csináljunk.

Nem tudom mennyire kusza ez a bejegyzés, megint későn jutottam idáig, hogy írjak....és hulla fáradt is vagyok...a következő jobb lesz ígérem :)
Jók legyetek, xoxo Zsuu

6 megjegyzés:

  1. Zsuzsiii, hát amikor megláttam a képeket a házról, az első reakcióm ez volt:
    ÉÉÉÉÉÉdes istenem! Hát ez valami mesésen csodás! Hatalmas és gyönyörű! Eddig is tetszett belülről, de most meg aztán el vagyok ájulva! Tényleg oltári szerencsés vagy! És hogy még a család is jó...hát az meg a csúcsok csúcsa...nem is ismerek más aupair-t, aki ilyen szerencsés lenne, mint te! Te igen?:-)
    A családról is csinálsz majd képet? Vagy azt nem lehet feltölteni? más is tett fel képeket a családjukról, nem hinném, hogy gond lenne.
    örülök neked:-)

    VálaszTörlés
  2. Úú a családra én is kíváncsi vagyok!!A főzöcskézésbe úgyis belejössz, ügyi vagy. A bejegyzéseid meg jók így, ahogy vannak, kicsit kuszán :D Vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
  3. úúúúristen :D tényleg hatalmas a ház, azt hiuttem túlzol, hogy "mint egy palota" :D de tényleg xD xD xD nagyon durva, és itt csak a család lakik vagy többen is? xD
    azért az durva, hogy minden nap főznöd kell :o én ezt a részét nem bírnám... :S

    VálaszTörlés
  4. utólag is Boldog szülinapot! :D
    (a bemutatkozásnál is átírhatod azt, hogy "lassan 20 éves leszel...")

    VálaszTörlés
  5. Szia Zsuzsi!!
    Én speciel percekig csak bámultam a képet a házról - szavakkal leírni nem lehet, kifejezni szerintem képtelenség - mondjuk valami ilyesmire számítottam a leírtak alapján is!
    Nagyon örülök, hogy egyre jobban vagy és ilyen szuper családhoz kerültél, fokozódik ez még nyugi... ;)
    San Francisco mesés lehet, élvezd a kaliforniai élet minden pillanatát! Fogadni mernék, hogy az éved végén már álomévként és áloméletként fogod emlegetni ezt az egészet hehe! :)
    Két hét múlva utazom én is, remélem lesz rá egyszer lehetőség, hogy vagy San Franciscoban vagy Chicagoban találkozzunk?! ;)
    Puszillak,
    Vivi

    VálaszTörlés
  6. Szia Zsuszi!

    A ház tényleg hatalmas, és gyönyörű, mint a nagy Hollywoodi filmekben a luxusházak. Nem szoktál eltévedni benne???:DDD
    Alig várom h már én is kint legyek!! :))
    Milyenek ott a többi aupair lányok?
    Találkoztál vagy tudsz a környékedről magyar lányról?
    Úgy örülök, hogy végül minden jól alakult!!!

    pusszillak
    Ewe

    VálaszTörlés