7/7 nap munka és sürgősségi osztály

Hol is kezdjem? Most épp megint az álmos korszakomat élem, reggel még el sem kezdődik a napom, de már hulla vagyok, a felkelés egyre nehezebben megy, még 1 perc még fél perc na jó, ha  most nem kelek fel, akkor "elkések", haha de jó, hogy ott dolgozom ahol lakom, és elég a munkaidőm előtt 5-10 perccel felkelni...este pedig már vége a napnak, és nekem főleg, én meg még mindig hulla fáradt vagyok. Ez a második ilyen időszakom, rám férne már egy kis pihenés, heti 1 nap semmire sem elég, na meg a napi 24óra sem..
Mindezért a suli a felelős, és magamat hibáztathatom csak, én akartam este járni, de heti 3szor haza esni fél 10kor, úgy hogy reggel 7től talpon vagyok, nem a legkellemesebb. De nem adom fel, nincs sok hátra, utána meg pihenhetek...haha jó vicc. A másik dolog, a TV. Mostanában szoktam nagyon rá, mióta beindultak a sorozatok, nap közbe sosincs bekapcsolva, de este a sorozatoknak nem tudok ellenállni. Imádom, hogy mindent azonnal meg tudok nézni, na persze csak akkor, ha nem alszok el...

Sajnálom, de semmi lélegzetelállító élménnyel/képpel nem tudok most szolgálni, élem a kis mindennapjaimat. Visszaálltam a csajos találkozókra, nagyon jó csak összeülni és órákig beszélgetni a semmiről, járni az üzleteket, vagy épp beülni a starbucksba és nézni az embereket..viccesek tudnak lenni ám.
Hétvégén nagyjából szabad voltam, de mégis úgy döntöttem csatlakozom a családhoz, a családi napjukhoz, és voltunk ebédelni, és mozizni. Megnéztük a War Horse c. filmet, hát az első perctől az utolsóig bőgtem, anyukával együtt, és hozzá kell tenni, hogy majdnem 2,5 órás a film..de hát igen, az állatos filmeket nem bírom, de amúgy nagyon jó film tényleg, de soha többé ilyet. Aztán megnéztük George Lucas földjét, mert ez itt van Lucas Valley-ben, bár ez nem róla kapta a nevét, hanem egy 19. századi fölművesről, de a Star Wars-t  itt forgatták, a Skywalker Ranch-on.

Vasárnap, mint előző napon kiderült, sapkát kellett varrnom a gyerekeknek, mert hátfőn Fish Hat parádé volt az iskolában. Azt mindenképp hozzá szeretné tenni, hogy életembe ha egyszer varrtam otthon, de akkoris hozzá varrtam a nadrágomhoz a pólót, amit épp próbáltam megvarrni.... De ezt ők nem tudták, tehát nagy bátran rám bízták ezt a feladatot is. Reggel fél 8tól kezdtem neki a dolgoknak, és délután 3-kor fejeztem be, de meglepően sikeresen zártam a napot...A kislány megkapta a kislányos csillogós gyöngyös sapiját, a kisfiú meg a menő kalózos sapit, a tetején egy polippal. Igazán büszke voltam magamra!!! :)
Este vendégség volt, mert SF 49ers és NY Giants amerikai foci meccs volt, vesztettünk.. mindenki nagyon el volt kenődve, a Super Bowl múlt ezen. Majd jövőre talán sikerül.

Annyira gyorsan telnek mostanában a napok, a hetek, hihetetlen, hogy már lassan vége a januárnak is, pedig szinte most érkeztem. De az idő múlása szerencsére ebben az esetben jó hatást gyakorol rám. Egyre jobban érzem magam, egyre kevésbé érzem, hogy haza vágyom. Pedig emlékszem ám, mennyi mindenkinek ígértem meg, hogy ha letelik az egy évem húzok innen haza, mert Amerika nem az én világom, ehhez képest megtaláltam azt amire vágytam. A szabadságot!! Otthon valahogy sosem éreztem ezt az érzést, és nem tudom megmagyarázni itt mért érzem, hiszen kevésbé vagyok szabad, sokat melózok, időm sincs túl sok mindenre, de néha mégis elfog az az érzés, hogy végre igen szabad vagyok. Néha még emlékeztetnem kell magamat, hogy igen itt vagyok, itt lehetek, és annyira szerencsés vagyok. Erre vágytam szerintem, ezért jöttem ki, és végre megtaláltam. Persze, néha a pokolba kívánom ez a szabadságot, és az egész dolgot itt, de valahogy mégis tudom, hogy sokkal jobb itt ám nekem.

Ami pedig még jobban boldoggá tesz, hogy még maradok egy évet. És ez már úgy néz ki hivatalos is. Anyuka nem egyszer hangoztatta, hogy örülnének, ha maradnék még tovább, és most apuka is felhozta, hogy anyukával ezt beszélték, hogy jó lenne, ha maradnék még, és mit tervezek. Szeretnék e maradni, vagy mennék haza. Abban a pillanatban az első gondolatom az volt, hogy igen maradok, mert a sok negatív dolog ellenére, rengeteg csodás élményben van részem itt. Úgyhogy mondtam apukának, hogy szeretnék persze, erre rögtön a válasz, hogy akkor elkezdik intézni a vízum papírokat és az egyéb dolgokat, ahhoz hogy maradhassak. Tehát folytatom még ezt egy plusz évig biztos. Utána meglátom mi lesz, elgondolkodtam rajta, hogy 22 leszek mire lejár a második évem, és az életem még előttem áll, de fogalmam sincs, hogy mihez akarok majd kezdeni...

A nyaralásomat meg már nagyon nagyon várom, 3 hét múlva indulok. A repjegyem megvan, 18-án éjfélkor indul a gépem SF-ból, és Chicagoban kell majd átszállnom, és másnap, vasárnap reggel 10 fele érek Floridába. Alig várom már tényleg! Aztán majd péntek délután indulok haza, és estére már SF-ban is leszek. Utána lesz még egy hétvégém egyedül, mert a családom csak vasárnap érkezik.
Íme pár kép arról, hogy hova megyek:

Mivel napok óta dolgozom ezen a bejegyzésen, sosincs időm valahogy semmire, ezért egy kis friss infó jön...
Péntek, azaz a tegnapi nap a szokásosan telt... délután karate órára voltunk hivatalosak, mikor is megtörtént amire sose számítottam volna. A kisfiú a tanár engedélye után elindult, vagyis elkezdett szaladni a mosdóba vizet inni, mikor is ugyanabban a pillanatban a másik kisfiú jött ki, és szegény Bodhi homloka találkozott az ajtó sarkával. Először annyit láttam, hogy elesik, majd hogy sír. A következő pillanatban a vért láttam lefolyni az arcáról... Odarohantam hozzá, és megláttam...a homloka közepén egy hatalmas lyukat láttam..konkrétan csontig hatolóan felszakadt szegénykém homloka. Ömlött a vér, ő meg csak sírt, vagyis arra nem is tudok jó szót találni, bömbölt, sokkot kapott a sok vértől... Szerencsémre volt ott egy apuka, aki rögtön hívta a 911-et, én meg próbáltam leszorítani a sebet, majd megnyugtatni szegényt, hogy nem lesz semmi baj, mindjárt itt van a mentő, és huu de menő lesz majd, ő lesz az egyetlen aki ült már mentőautóba... Amint kicsit lenyugodott, hívtam anyukát, apukát, persze először senkit sem értem el...Aztán anyuka titkárnője elérte anyukát, aki azonnal elindult a kórházba, hogy majd ott találkozunk. Végre megjöttek a mentősök, azaz a tűzoltók, elkezdtek kérdezősködni tőlem, de azt sem tudtam hirtelen fiú vagy lány vagyok, nemhogy még a telefonszámokat így hirtelen... Nagyon megijedtem, lesokkolt az a sok vér, és hogy mi lesz szegénnyel.. De a tűzoltók megnyugtattak, hogy semmi baj nem lesz, kövessem az autót, és a kórházba majd ellátják.. Az a 10 perces út maga volt a pokol. Mire odaértünk a sürgősségire a kisfiúnak volt egy ragtapasz a homlokán, és lenyugtatták, kapott matricát :) A nővérek szépen átöltöztették, hiszen az egész ruhája csupa vér volt, majd végre megérkezett anyuka. És a dokinő is. Először megnézte a sebet, majd raktak rá valami érzéstelenítő kötést, mert mint kiderült, össze kell majd varrni...vártunk mire az a valami hatott, és végre elkezdték a dolgokat. Először csak kitisztította, majd elkezdte összevarrni. A homlokcsontját most már tisztán láttuk... De azt hozzá kell tennem, hogy nem kellett lekötözni, nagyon jól bírta, majd az utolsó pár percben már el is aludt. 12 öltéssel varrták össze, és majd 5 nap múlva megyünk varrat szedésre. Addig nem igen mozoghat, inkább csak filmet nézhet és fekhet az ágyba, ennek igazán örül :) Amúgy tényleg le a kalappal, nagyon bátor volt, és semmi baja nincs már, sőt menőzik azzal, hogy majd neki is olyan hege lesz, mint Harry Potter-nek haha.

Most a hétvégém megint elég kuszán alakult...apuka golfozik egész hétvégén, anyuka meg dolgozik...vagyis én dolgozom. Szombatonként általában szabad vagyok, de nem ezen a hétvégén. Én csináltam ma is mindent...piano óra, meg golf, meg kisfiú ápolása. Holnap szülinapi bulira vagyunk hivatalosak, de apuka golfozik, anyuka dolgozik...én megyek velük, aztán még egy másik parti...pihenni most sem tudtam. Aztán valami iskolai project is van, amit megint meg kell csinálnom...tidepool-t kell készítenünk, ez valami vizi világ lesz, cipősdobozba, sok hal meg homok meg mindenféle hülyeség... Ezen a héten 7 napból 7-et dolgoztam./dolgozok mert ugye még nincs vége...néha sok nagyon...mindegy nem panaszkodom.

Legyetek jók, puszi Zsu