Itt a búcsú ideje

Ahogy megígértem egy utolsó bejegyzessel zárom le a blogomat.

Itthon vagyok mar több mint 2 hete, idom sajnos szűkös de nagyon élvezem az itthon töltött idom minden percet.

A vizum interjúra az első napomon mar időpontot kertem, nagyon izgultam, mivel nagyon kevés esélyt láttam arra, hogy elsőre minden simán fog menni, mar elkezdtem gyártani a B és C terveimet, de szerencsére ezekre végül nem volt szükségem. Egy kevesebb mint 5 perces interjú után szinte kérdések nélkül gratulált a csávó a konzulátusba és jöhettem is haza. A vizumomat azóta ki is postaztak, és legnagyobb meglepetésemre 5 évre kaptam meg, vagyis 2017- ig van mostmár meg a vizumom.
Persze addig nem szándékozom kint maradni, amint lesz alkalmam jövök is haza, hiszen itthon csak egy van, és ha itt lehetek, az tesz legjobban boldoggá :)
A visszautazasom időpontja tolódik a legnagyobb szerencsémre, meg van pár hetem itthon, igazából nem is akarok visszamenni most, de biztos jó/ jobb lesz nekem ott majd...
Remalmaimban a repülőtéren állok de nem szallok fel, mert nem bírom ujra otthagyni a családomat és a barátaimat.

Tehát a lényeg, hogy vagjon bele ebbe a kalandba mindenki aki csak egy kis késztetést is érez rá, hiszen iszonyatos kalandokban lehet része, és utána pedig olyan lehetőségeket kaphat amikre életébe sose gondolt.
Én egy percig sem bántam meg az elmúlt 10 hónapomat Amerikában, és nagyon remelem, hogy a következő érveimet sem fogom!

Minden blog olvasónak, leendő és mostani au pair-eknek nagyon sok szerencsét kívánok, és bármilyen kerdesetek van, nyugodtan írjatok :)
Puszi,
Zsu

Sent from my iPhone